Bajza József

 

Bajza József

(Szücsi, 1804. január 31. – Pest, 1858. március 3.)

Bajza József jogot végzett, mégis a reformkor legbátrabb hangú színi kritikusa lett. Olyan tekintélyre tesz szert, hogy 1837-ben megválasztják a végre meginduló Pesti Magyar Színház igazgatójává. A magyar nyelv ügyét támogatandó leginkább magyar nyelvű drámákat állított színpadra. Vitába is keveredett emiatt Erkel Ferenccel, aki viszont inkább operákat, zenés színdarabokat látott volna szívesebben a színpadon. A színházvezetésről ezért le is mondott, és ismét kritikával foglalkozott.

 

Bajza irodalmi és színikritikáival – Kölcsey Ferenc és Szemere Pál kezdeményei után – a magyar irodalmi kritika megteremtője.

(Volt egy másik vita is abban az időben, mégpedig a német és a francia romantika képviselői között. Bajza a francia romantikát támogatta, Victor Hugót népszerűsítette, mert úgy vélte, demokratikusabb szellemiségű. A vita hevében néha olyan túlzásokig is elment, hogy a nagyon szeretett Hugót nagyságban a nagyon tisztelt Shakespeare mellé, sőt elé állította.)

Változatlanul aktív színházi ember volt, 1847–48-ban a Nemzeti Színház aligazgatója lett.

(Ahogy Bajza József megteremtette a rendszeres magyar kritikát, úgy barátja, Toldy Ferenc, akit eredetileg Schedel Ferencnek hívtak, és orvostanhallgató volt, megteremtette a magyar irodalomtörténetet.)

Bajza a haladó eszmék szószólója, indulatos és félelmetes vitatkozó, 1848–49-ben Kossuth sajtójának vezérpublicistája. A reformkornak ő az egyik irodalmi főszereplője. 

Nem szabad elfeledkeznünk azonban a verseiről sem. Toldy Ferenc viszi el verseit az akkori irodalmi vezérhez, Kisfaludy Károlyhoz. Kisfaludy felismeri benne a költőt, később ő fedezi fel Czuczor Gergelyt és Vörösmartyt is. Kisfaludy halála után a Vörösmarty-Bajza József-Toldy Ferenc triász lesz az irodalom elismert vezérkara, ők hozzák létre a Bajza-szerkesztette Kritikai Lapokat, majd később, 1837-től kezdve az Athenaeumot, mely igen magas színvonalú folyóirat volt.

Az irodalmi és színházi vezetés egyre kevesebb időt hagyott a költőnek. Így életművében aránylag kis helyet foglalnak el versei. A szentimentális, ún. almanachlíra klasszikusa. A szentimentalizmusból indul, onnan érkezik meg a romantikáig, és majd továbblép Petőfiékhez. A Petőfi előtti fél évszázadnak ő az egyik irodalmi főszereplője.

(Almanachlíra: a XIX. században divatos érzelmes közhelyeket megszólaltató lírai költemény; a szentimentalizmus, a romantika és a biedermeier ízlés jellegzetes jegyeit hordozza.)

(Bajza József felesége Csajághy Júlia, Vörösmarty Mihály felesége pedig Csajághy Laura, Júlia testvére (A merengőhöz) volt, tehát ők sógorok is lettek.)

*

Ahogy az idő halad 1848 felé, Bajza egyre inkább közeledik a cselekvő politikához. Hamarosan politikailag forradalmibb lesz, mint Vörösmarty vagy Toldy Ferenc, Bajza József Kossuthig jut el. Kossuthban ismeri fel a jövendő emberét. 1848-ban azután ő lesz a Kossuth Hírlapja című, forradalmi célzatú napilapnak a főszerkesztője.  Őt jelölik a forradalmi vésztörvényszék elnöki székére is, de ezt nem fogadja el: ő tollával ítélkezik emberek és elvek fölött; valójában sohasem volt gyakorló jogász, sem hivatásos államférfi.

Az 1848-as forradalom bukása után sógorával, Vörösmartyval együtt bujdosni kényszerül, amíg Haynau rémuralma tart.

(Haynau osztrák császári tábornok volt, Magyarország teljhatalmú katonai parancsnokaként vezette a lázadó magyar forradalmárok elleni megtorlást. 1849. október 6-án kivégeztette a forradalom 12 honvéd tábornokát, ők az aradi vértanúk, és ugyanezen a napon kivégeztette a pesti Új Épület (ma az V. kerületben a Szabadság tér van a helyén) udvarán gróf Batthyány Lajost, az első független magyar kormány miniszterelnökét.)

Ez a szüntelen életveszély, a szorongás, a bukás kétségbeesése, a reménytelenség felőrlik Bajza idegzetét. Mire visszajöhetett Pestre, már idegroncs. Vörösmarty lelke is meginog, az ő számára a káosz és a búskomorság következik. Bajza számára a teljes lelki széthullás. Előbb csak ki-kihagyott a tudata, azután hosszú időre teljesen elborul az elméje. Élőhalott, amikor 1858-ban, 54 éves korában meghal.

Az egykor oly világos elméjű Bajza alakja eleven jelképként példázta, hogy mi lett a reformkori reményekkel.

Neve fennmaradt, Budapesten a Bajza utca viseli a nevét. 

„Néha találni az utczán egy férfit csendes, halk léptekkel ballagva, szemöldökei mozdulatlan, homloka elejére összevonva, szép, kifejezésteljes szemei merően maga elé szegezve; rendesen egy szép, halavány, szelid arczu ifju vezeti. Ez Bajza és gyermeke. Emeljetek kalapot előtte és haladjatok el mellette csendesen. Ő nem ismer senkit; nem ismeri önmagát sem.”  (Jókai Mór: Magyar költők sorsa)

Sohajtás

Múltadban nincs öröm,
Jövődben nincs remény,
Hanyatló szép hazám!
Miattad vérzem én.

Miattad zeng panaszt
S örök bút énekem:
Sötét felhőd alatt
Ez élet gyász nekem.

Oly sok küzdés után
Örvény s hullám közűl
Segélni part felé
Egy csillag sem derűl.

Ki szívet alkotál,
S belé érzelmeket,
Szeretni lángolón
Hazát és nemzetet;

Kinek hatalma szab
Törvényeket, határt!
Oh népek Istene!
Küldj egy reménysugárt.

Isten hozzád

Bércről visszanéz a vándor,
Vígan int kies hazája,
   Ott mosolyg a róna táj:
De a messze távozónak
   Szíve vérzik, szíve fáj;
Zeng felé a búcsuszó:
   «Isten hozzád, bújdosó!»

Bérc alatt áll völgyek árnyán,
Csak felhőket lát honából,
   Elmerűlt a róna táj:
Ámde búja nem maradt el,
   Szíve gyászol, szíve fáj;
Zeng felé a távol szó:
   «Isten hozzád, bújdosó!»

Bérc és völgy is elmaradtak,
Felhőt sem lát már honából,
   Ábrándkép a róna táj:
Búja mint az ég kíséri,
   Szíve vérzik, szíve fáj;
Mély keservvel zeng szava:
   «Isten hozzád, szép haza!» -

Múlnak évek, fürte ősz már,
Elfeledte rég hazája:
   Ám a kedves róna táj
Sírig képben él előtte,
   Szíve gyászol, szíve fáj,
S a halónak vég szava:
   «Isten hozzád, szép haza!»

 

FOHÁSZKODÁS
 

Isten, aki láttad
E roppant vihart,
S nem nyújtál ügyednek
Védelemre kart
Állnak templomidnak
Szent oltári még?
Vagy tán a pokol le-
Döntögette rég?
 

Millió ajakból
Szállt fohász feléd:
Mind hiába! mintha
Meg sem értenéd.
Szívekből kihalni
Hagytad a hitet,
Bukni engedvén a
Legszentebb ügyet.
 

Törvényhez s hazához
Aki hű vala,
Mint az úti rabló
Vérpadon hala.
S akinek szivében
Nem volt semmi szent,
Aki rabla, gyilkolt,
Vére, élte, ment.
 

Égből a szabadság
Védre nem talált
Érte harcoló nyert
Láncot vagy halált;
És ki ezred óta
Annyit vérezett,
Eltapodni hagytad
A hős nemzetet.
 

A jámbort nyomorral,
Kínnal halmozád
Eskü- s szószegőket
Megjutalmazád;
A pokol kigyóit
Itt megfészkeléd,
S gaz merény uralmát
Győzni engedéd.
 

Van-e még hatalmad
Élők- s holtakon?
Vagy Sátán lön úrrá
A világokon?
Elfogyának tán az
Ég villámai,
Hogy oly vakmerők a
Gazság karjai?
 

Törvény és igazság
Tán csak ámulat,
Mellyel a halandón
A pokol mulat?
Tán nem is valóság
A Jézus tana,
Aki eljött, embert
Hogy megváltana?
 

Tán nincs is jövő túl
A sír éjjelén?
S álszín és hazugság
Erkölcs és erény?
Van-e oly halandó
Aki még remél?
Van-e még keresztyén,
Aki hitben él? -
 

Szánd meg, Isten, embert
Szánd meg hívedet!
Aki bízva benned
Annyit szenvedett.
Adjad újra vissza
Elvesztett hitét,
Lásson egy hatalmas
Kéz intézetét.
 

Dörgő mennyköveddel
Sújtsd le a gonoszt,
Aki a világon
Kínt, gyötrelmet oszt;
Nyerje meg jutalmát
A szilárd erény,
Légyen népszabadság
Úr a földtekén...
 

Vagy ha e világnak
Eljött vége már,
S a nem-lét öröklő
Semmisége vár;
Sújts le egy csapással
Minden életet,
S alkoss új világot
S új természetet.
 

Istenképre embert
Ámde ne teremts,
S lelkedből belé egy
Szikrát el ne ejts:
Alkoss a világnak
Balga lényeket,
Egyszerű parancsra
Forgó gépeket.
 

Kiknek keble márvány,
Szíve jég legyen;
Lelke szépre tompa,
Nagyra képtelen.
Kiknek jog, szabadság
Őrült gondolat,
Nem szőnek jövőkről
Tündér álmokat.
 

Kikben nincsen elme
Égre szárnyaló,
Lényök, mozdulatjok
Szolgához való:
Akkor jobb jövőkért
Egy szív sem zokog,
S lesznek a világon
Népek boldogok. (1849)

 

1839-ben írt „Magyar játékszín” című tanulmányából egy icipici részlet:

„… azon nép, melynek városaiban szegényintézetek nemlétében rongyosan, félmezítelen koldulja az elnyomorodott naponkénti falatját, és ha azt meg nem kapja, talán éhen gebed, ily nemzet puszta időtöltésül s mulatságára százezereket költsön színházra?

De a dolog másként áll;

… én legalább azt hiszem, hogy a színház oly intézetté tétethetik, mellyel a legszentebb hazafiúi célokat érhetni el, oly intézetté, melynél alig van valami nekünk magyaroknak szükségesebb és elsődlegesebb.

Véleményem szerint e javítási időszakban, hol reform eszméivel kelünk s azokkal fekszünk, nekünk, magyaroknak sem fontosabb, életbe hatóbb reformunk nincs, mint nyelvünk, nemzetiségünk terjesztése, egyetemivé tétele.

…azt tartom, hogy iskola, templom és színház azon leghatalmasabb rugók, melyek általában, különösen pedig a budapesti magyarodás erőművét legsikeresben mozgathatnák előre … Iskola tehát, templom és színház, s … ha már a hármat sorozni kellene, én hatására nézve a színházat mindjárt második helyre merném tenni; mert ennél sikeresebben csak az iskola képes a magyar nyelvet terjeszteni. … én a magyar színház ügyét sokkal magasabb szempontból nézem; hogy vele nem puszta mulatságot és időtöltést akarok, hanem nyelvet és nemzetiséget, nemzeti érzelmeket, szimpátiákat stb., szóval egy intézetet, mely egészen magyar szellemtől legyen lelkesítve, mely kebeléből magyar levegőt leheljen e két városra. …