Batsányi János

 

 

Batsányi János

(Tapolca, 1763. május 9. – Linz, Ausztria, 1845. május 12.)

(A magyar felvilágosodás korának költője)

Batsányi János – Apja varga, cipőkészítő volt, így a jogi egyetemet – anyagiak híján – az Orczy család támogatásával tudja elvégezni. Kassán, a kamaránál gyakornok, majd írnok. 1788-ban a fiatal Kazinczy Ferenccel és Baróti Szabó Dáviddal megalapítja a Magyar Museum című folyóiratot. Ekkor már vezető irodalomszervező. A két költő közötti ellentét hamar megmutatkozik. A vita fő oka a neológusok (mint Kazinczy) és az ortológusok (mint Batsányi) közötti ellentét; előbbiek a magyar nyelv megújításán fáradoztak, az utóbbiak féltették ettől a nyelvet.

Kevés írónk sorsába szólt bele olyan erőteljesen a történelem, mint Batsányi Jánoséba. A francia forradalom eszméinek híveként a kufsteini börtönben találja magát.  Egy évre ítélik. (Lásd: Martinovics-féle összeesküvés*) (Ez időben írta:  
A látó és A franciaországi változásokra c. verseit.)

Életét még háromszor kezdi újra, szinte az alapoktól. 1843-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lesz, könyvtárát a Nemzeti Múzeumra hagyja. Linzben hal meg, 82 évesen, 1845. május 12-én. Magyarországon csak két évvel a halála után tudják meg, hogy már nem él.

Gondolkodásában eljutott a polgári reformtörekvésekig, s az egységes és oszthatatlan haza fogalmáig. Batsányi a köztudatban forradalmi hevületű versek szerzőjeként ismert, de ennél fontosabb az az alázatos munka, mellyel a magyar nyelv és irodalom ügyét szolgálta.

Biztatás

A hazáért élni, szenvedni, s jót tenni,
Ügye mellett önként s bátran bajra menni,
Kárt, veszélyt, rabságot érte fel sem venni,
S minden áldozatra mindenha kész lenni –

Barátom! oly dolgok, melyek az embernek
Dicsőség mezején oszlopot emelnek,
S melyekért (bár, míg élsz, sokan nem kedvelnek)
A jók sírodban is áldanak, tisztelnek.  (1783)

  

A látók titka

 

(Egy jeles hazafihoz; feleletül.)
Non illa deo vertisse licet,
                 Quae nexa suis currunt causis.
                                                SENECA

Emlékezzél a mult időre,
Ismérjed a jelenvalót;
S értvén az újat és az ót,
Vigyázz, figyelmezz a jövőre!
Mely mit hozand – így tudhatod;
S minthogy nem változtathatod,
Nyúgodt elmével várhatod.  (1823)

 

*   A Martinovics-féle összeesküvés (a magyar jakobinus mozgalom – magyar jakobinusok nevet nem saját maguk, hanem mások adták nekik):

1792-ben meghalt a felvilágosult II. Lipót császár, akit I. Ferenc követett a trónon.  Abszolutista törekvéseivel szemben szerveződött ez a mozgalom 1794-ben a Magyar Királyságban; titkos mozgalom volt. A tényleges társadalmi támogatottsággal nem rendelkező Martinovics Ignác vezette. A királyhoz korholó és tanácsadó leveleket írtak. I. Ferenc és a királyi kúria példát statuált, így a mozgalom pár hónapos fennállását követően közel félszáz tagját letartóztatták, s hét vezetőjüket 1795 kora nyarán Budán a Generális-kaszálón kivégezték, amelyet később Vérmezőnek neveztek el.

Kivégezték: 1795. május 20-án: Martinovics Ignácot, Hajnóczy Józsefet, Laczkovits Jánost, Sigray Jakabot, Szentmarjay Ferencet;

június 2-án Ősz Pált, Szolárcsik Sándort.