Márai Sándor

 

 

Márai Sándor

(Kassa, 1900. április 11. – 

San Diego, Kalifornia, 1989. február 21.)

Márai Sándor a XX. századi magyar és európai irodalom kiemelkedő alakja. Kassán született 1900-ban, Grosschmid Sándor Károly Henrik néven. Nemzedékéből sok híres jogtudós került ki, akik közéleti érdemeikért a királytól magyar nemességet kaptak és vele a ’Márai’ előnevet. E világ adja örökségét: a nagyon kulturált szülői otthon képe, hangulata és polgáraik; ez határozza meg hitvallását.
1948-ban tudomásul veszi a politikai és főleg a kultúrpolitikai fordulatot, amely megfosztja attól a légkörtől „amely nélkül nem érdemes élni”, és önkéntes száműzetésbe megy. Műveit a diktatúra idején nem adják ki. Külföldön megjelent könyveit csak illegálisan hozzák haza az odakint járók. Még irodalmi üldözői is tisztelik, elismerik magas színvonalú írásművészetét, gondolatgazdagságát, és igyekeznek maguk is olvasni új könyveit.
Márait a hazától való elszakadás nagyon megviselte. Első, emigrációval kapcsolatos költeménye a Halotti beszéd. „…Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak/Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt…” Mindvégig figyelemmel kísérte az 1956-os eseményeket, reménykedve, hogy hazája felszabadul a szovjet megszállás alól. Később New Yorkból a Szabad Európa Rádión keresztül a Mennyből az angyal című versével üzent a magyaroknak. „Mennyből az angyal, menj sietve/Az üszkös, fagyos Budapestre./Oda, ahol az orosz tankok/Között hallgatnak a harangok…”
Bár már 1981-ben tárgyaltak művei magyarországi kiadásáról, Márai ezt rendre visszautasította; amíg az orosz csapatok itt tartózkodnak, nem lehet róla szó – mondta. Élete vége felé felmerült benne a hazalátogatás gondolata, de betegsége megakadályozta ebben. Teljes magányában (felesége, nevelt fia halála után) végül 1989. február 21-én egy pisztolylövéssel tett pontot életére, San Diegóban. Hamvait a Csendes-óceánba szórták. (Testvére Radványi Géza filmrendező volt.)

*

A Thomas Mann-i nagyságú életmű megalkotójától, Naplói,  A  gyertyák csonkig égnek, A kassai polgárok, a Sirály, az Egy polgár vallomásai, az Eszter hagyatéka és más nagy ívű regények és drámák szerzőjétől most a Füves Könyvéből (gondolatai tárházából) közlünk pár rövid részletet:

„Nincs szégyellnivalód az életben. Csak a gyávaság szégyenletes, mellyel az ember nem tud adni, vagy nem mer elfogadni érzéseket.”

„És neveld lelked kérlelhetetlen igényérzetre. Ez a legfontosabb. A tömegek világa csak mohó, de nem igényes. … Egy kultúra nemcsak akkor pusztul el, ha Athén és Róma finom terein megjelennek csatabárddal a barbárok, hanem elpusztul akkor is, ha ugyanezek a barbárok megjelennek egy kultúra közterein és igény nélkül nagy keresletet, kínálatot és árucserét bonyolítanak le. Te válogass. …”

„Nevelhetünk-e valakit hazaszeretetre? Mintha azt mondanám: ’korbáccsal és szöges ostorral kényszerítelek, hogy szeresd önmagadat’. A haza nemcsak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is. …”
„Magyarország címerét két lebegő angyal tartja. Már csak e két angyalban bízom. Igaz, ez nem csekélység.”