Váci Mihály
(Nyíregyháza-Ókisteleki szőlő, 1924. december 25. –
Hanoi, 1970. április 16.)
Váci Mihály Nyíregyházán végezte a tanítóképzőt, majd tanyasi iskolában tanított. Gyenge szervezete miatt állandóan a halál árnyékában élt. 1949-ben Budapestre került, ahol a Tankönyvkiadó, majd az Élet és Irodalom és az Új Írás szerkesztőjeként dolgozott, és az irodalmi életben is aktívan részt vett. 1963-tól haláláig országgyűlési képviselő volt. Sokat utazott külföldre. Egy kulturális delegáció tagjaként 1970-ben, 45 évesen, Vietnamban érte a halál. József Attila- és Kossuth-díjas költő.
Az 1961-ben megjelent Mindenütt otthon című kötete országos érdeklődést kelt. Fiatalabb korában írt verseiben kommunista, szocialista témákról ír, de ez nem volt azonos a kor sematikus „brosúraköltészetével”. Később verseiben más témák is megjelennek, mint a gyökerek, az otthon, a család, valamint a „proletárköltészettől” idegen témák: a szerelem, az öregedés, az emberiség és az egyén jövője.
Személyét és munkásságát új megvilágításba helyezi 1956-os naplója, melyet halála után 34 évvel adtak ki, s mely egyes verseinek biblikus értelmezést ad. Váci Mihály mára félig-meddig elfeledett, méltatlanul mellőzött költőnek tekinthető.
Szelíden, mint a szél (részlet)
Szőkén, szelíden, mint a szél,
feltámadtam a világ ellen,
dúdolva szálltam, ténferegtem,
nem álltam meg – nem is siettem,
port rúgtam, ragyogtam a mennyben,
cirógatott minden levél.
Szőkén, szelíden, mint a szél,
minden levéllel paroláztam;
utamba álltak annyi százan
fák, erdők, velük nem vitáztam:
– fölényesen, legyintve szálltam
ágaik közt, szép suhanásban,
merre idő vonzott s a tér.
(…)
Szőkén, szelíden, mint a szél;
nem lehetett sebezni engem:
ki bántott – azt vállon öleltem,
értve-szánva úgy megszerettem,
hogy állt ott megszégyenítetten
és szálltam én sebezhetetlen:
– fényt tükrözök csak, sár nem ér.
Szőkén, szelíden, mint a szél,
jöttömben csendes diadal van,
sebet hűsít fényes nyugalmam,
golyó, szurony, kín sűrű rajban
süvített át, s nem fogott rajtam,
s mibe naponkint belehaltam,
attól leszek pusztíthatatlan,
s szelíden győzök, mint a szél.
***
„Jó a Földön,
És mindenütt jó, ahol élni kell.
Mindenütt van, mi bánattal eltöltsön,
S ami egy életet megérdemel.” (Váci Mihály)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése