Vas István
(Budapest, 1910. szeptember 24. – Budapest, 1991. december 16.)
Vas István, magyar költő, műfordító. Jómódú családból származott, apja üzletember, textilkereskedő volt, aki nem nézte jó szemmel fia irodalmi próbálkozásait. Ennek ellenére már érettségi előtt Kassák Lajos lapjának, a Dokumentumnak küldi írásait. Első felesége, Nagy Etel – aki fiatalon elhunyt – Kassák nevelt lánya volt. Később a Független Szemle, a Válasz, a Nyugat munkatársa, azonban a numerus clausus miatt nem vállalhatott állást. 1944–45. között Ottlik Géza és Szántó Piroska bújtatta. Munkaszolgálatos évei alatt többször próbálkozott öngyilkossággal. A háború után a Révai, majd az Európa Kiadó lektora, és sorra fordítja le a világirodalom remekeit, ahogy már mellőzése idején is. Harmadik felesége Szántó Piroska festőművész – szentendrei nyaralójuk, az ottani kert az irodalmi élet fontos színtere lett. Többszörös Kossuth- és József Attila-díjas, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.
Titok
Mi annyian vagyunk csak összesen,
amennyi ember Londonban lakik.
Miért hogy ezt el nem felejthetem,
míg hallgatom a város hangjait?
Nagy város, nagy nép. Itt az idegen
öt világrésznek érzi kapcsait.
Vendégük vagyok. Jól bánnak velem.
Mint gyógyfürdőben, úgy nyújtóztam itt.
De mit tudhatnak rólam? S mit tehetnek?
Ha nem is angolok, de angyalok
lennének, mit jelent rokontalan
nyelvünk, szívünk nekik? Itt életemnek
egyetlen titka és értelme van:
az, hogy magyar vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése