Rab Zsuzsa

 Rab Zsuzsa

(Pápa, 1926. július 3. – Budapest, 1998. március 5.)

(Alább a Verőcei Tükör 2023. áprilisi számában megjelent Emlékezés olvasható.)

25 éve hunyt el Rab Zsuzsa, kétszeres József Attila-díjas író, költő, műfordító. Klasszika-filológus édesapja szerettette meg vele a nyelveket és az irodalmat. Egy évet járt az orvosi egyetemre, majd a bölcsészkar magyar-orosz szakos hallgatója lett.

Költőként kezdte pályáját ’45 előtt, majd egyre inkább műfordítóként vált ismertté, különösen az orosz irodalom megismertetésével szerzett nagy érdemeket. Elsősorban azok a fordításai érdekesek, amelyek egy számunkra addig ismeretlen világból adnak ízelítőt: a grúz és dagesztáni énekmondók költészetéből, a kaukázusi népek szájhagyomány útján terjedő verseiből.

Saját verseire leginkább az orosz népköltészettel való találkozása hatott. Innen verseinek világos, áttekinthető szerkezete, azok halk, belenyugvó hangja. Önmagát figyeli, és nagy pontossággal ad számot az apró életélményekről.

Rab Zsuzsa: Dúdoló

Felhővé foszlott az erdő,
söprik nyers szelek.
Heggyé tornyosult a felhő.
Hol keresselek?

Korhadt tönkön üldögélek,
nyirkos fák alatt.
Nem tudom már, merre térjek,
honnan várjalak.

Virrasztom a fák tövében
szunnyadó telet.
Éneklek a vaksötétben
lámpásul neked.