2022. ápr. 20.

Czóbel Minka

 

Czóbel Minka

(Anarcs, 1855. június 8. – Anarcs, 1947. január 17.) 

Balogfalvi Czóbel Minka, a mára méltatlanul elfeledett költőnő nagybirtokos családba született 1855-ben, a Szabolcs megyei Anarcson. Báró Orczy Lőrinc generális-költő dédunokája; sógora Mednyánszky László festőművész, akinek a biztatására kezdett komolyabban foglalkozni a versírással. Később ő mutatta meg a verseit Jókai Mórnak, akitől kedvező kritikát kapott.

Az Anarcs-puszta úri kisasszonya a legjobb nevelést kapta. A falusi gyerekektől tanulta a magyar anyanyelv ízeit, árnyalatait, miközben a szüleivel németül és franciául beszélt, de mire felcseperedett, angolul is megtanult. Láthatott világot, élt Ausztriában, utazgatott Franciaországban, ismerte az olasz tájak és városok szépségeit.

Ifjúkorától fogva verselt, és kedvtelve fordított idegenből magyarra, magyarról idegen nyelvekre. Az elsők között kezdett magyar szabad verseket írni. Lefordította Az ember tragédiáját németre, és Petőfi jó néhány versét angolra. 1890-ben jelent meg első verseskötete „Nyírfa lombok” címmel. Czóbel Minka fedezte fel a magyar olvasók számára Verlaine-t, ő fordította le először a verseit. Helye a klasszikusaink között volna.

Azonban amikor Ady szellemi vezérségével és Ignotus irányításával megindult a Nyugat folyóirat, a kor nagy költői nem figyeltek fel költészetére, pedig egyik legfontosabb előfutáruk volt az akkor már ötvennégy éves költőnő. A gazdag földesúrnő idegen maradt az irodalmat formáló fővárosi nyomorgó poéták számára. Így teljesen kiesett az irodalmi köztudatból. A századforduló öntudatos polgárainak nem kellett a bárók unokája.

Az 1910-es évektől alig mozdult ki falujából. Nem beszéltek, nem írtak róla, verseit nem olvasták; észrevétlenül és rég elfeledetten meghalt egy nyolcvankilenc éves Szabolcs megyei öregasszony. A magyar irodalomtörténet kevés nagy költővel volt oly méltánytalan, mint Czóbel Minkával. A halála óta eltelt idő alatt a nevét is alig említették.

Anarcson a birtokuk évszázados fái alatt, kedvenc pihenő- és versíró helyén alussza örök álmát. 2005-ben a község méltó síremléket állíttatott, 2016-ban pedig egy munkásságát bemutató emlékkiállítást nyitottak.

Sesam


Még fagy öleli föld felületjét,
De mozdul az élet.
                                 Az első sugár
Szinesre szövi mezők szövetjét,
Már utban a sok dalos madár.

A vadgalamb már keresi párját,
Melylyel boldog, uj hazát remél,
Meredő galyak alig várják,
Hogy bimbó fakadjon, zsenge levél.

Szürke galyakban, fekete földben
Már alig várja szines kikelet,
Hogy szétömölhessen, fényesen, zölden
A télen ásott sirok felett.


Útirány


Semmit sem nézni,
De mindent látni,
Semmire se várni,
De mindent várni,
Mindent élvezni,
Semmit sem kivánni,
Csak menni, menni,
Félelem nélkül,
Halasztás nélkül,
Előre bátran
Édes otthonunkba,
A nagy idegenbe
Fénylő sugár felé,
A csillag irányban.


Leégtek a gyertyák...


Leégtek a gyertyák
A bálteremben.
Hajnalodik már,
Felkelő napról
Éj fátyola lebben,
Rózsaszin álmok
Fakóvá lapúlnak
Fáradt fejekben,
Leégtek a gyertyák
A bálteremben.

Leégtek a gyertyák
A karácsonyfáról,
Sötéten, dísztelen
Áll már a jászol.
Arany dió, alma
Eltéve, leszedve,
Köznapivá lankadt
A gyermekek kedve.
Szép aranyálom
A szeretetről
Ismét oly távol,
Egy évre távol,
Leégtek a gyertyák
A karácsonyfáról.

Leégtek a gyertyák
A ravatal mellett
Útra kész a vándor itt -
Távoznia kellett.
Ismeretlen fogalmak
Titkos honába -
Eléri-e még
Földi fény lángja?
Vagy elszállt ő maga is,
Mint egy lángot oltó
Múló lehellet? -
Leégtek a gyertyák
A ravatal mellett.


Alszanak az emberek


Hófehér fátyolruhámon
Hold sugárja megakad,
Jobbról-balról felrebbennek
Az elalvó madarak.

Hogyha röptem elsikamlik
Sárgúlt lombú fák között,
Tarlón, hol pókháló szálat
Ezüst harmat öntözött.

Lombbal hintett országuton
Melyen foltot tép a fény,
Elhagyott zöld nádasokba
Felcsillámló viz erén.

Fényben úszom, elrepülök,
Hervadó mezők felett,
Szép a föld, mert ébren a hold,
S alszanak az emberek.


C.-moll


Együtt vagyunk ismét,

Mint régmúlt napokban,
Szeretlek, mint akkor, -
Ki tudja, - tán jobban?

Szomorúság úszik
A felhők szegélyén,
Ki tudja, mi történt
Lelkünk rejtett mélyén?

Nagy némaság felett
Szavunk összecsendül, -
Beszélj nekem elmúlt,
Eltünt szerelemrül!

 

Karácsonyéj


Csillagról csillagra szép
Angyallelkek szállnak,
Megváltás hirét viszik
Széles e világnak.

Arany csillagfény alatt
Elsimúló hangok:
Zúgnak távol tornyokból
Éjjeli harangok.

Sötét kék ég alapján
Rezgő csillagfénybe',
Keskeny sarló - holdvilág
Aranysárga fénye.

Ide-oda reng a fény,
Mintha bölcső lenne,
Szűz Mária ringatja
Kis Jézuskát benne.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése