2022. ápr. 20.

Gérecz Attila

 


Gérecz Attila 

(Dunakeszi, 1929. november 20. – Budapest 1956. november 7.) 

Gérecz Attila az 1956-os forradalomnak egyetlen költő halottja. Az ’56-os forradalom idején a budapesti utcai harcokban halt hősi halált, 27 éves korában. Egy nemes célért, hazája szabadságáért áldozta fiatal életét.

Apja vitéz kitüntetése, bátyja ludovikás főhadnagyi és Attila hadapród volta miatt egyetemre nem mehetett, így vasesztergályos tanonc lett egy csepeli műhelyben. 20 évesen a Magyar Öttusa válogatott keret tagja volt.

Először 1950-ben állt bíróság előtt a hadapródiskolás múltja miatti koncepciós perben, amikor is hazaárulással vádolták, és 15 év börtönbüntetést kapott.

A váci börtönben a „füveskerti” költők (Tollas Tibor, Kárpáti Kamill és a többiek) biztatták verselésre, műfordításra. Tehetsége átütő erejű volt. Első versét, az Így bocskorosan címűt már teljes értékű versnek ismerték el.

Szökése miatt azonban további 3 év szigorított börtönt kapott a pesti Gyűjtő kisfogházban, majd a márianosztrai börtönben. Legtöbb versét a börtönben írta.

A fogházból 1956 októberében szabadították ki a felkelők. Ezután Gérecz Attila is csatlakozott az utcai szabadságharcosokhoz, de még aznap a Rókus kórház környékén egy orosz tankról leadott gépfegyver-sorozat kioltotta ifjú életét.

2001 májusában – 24 év elteltével – helyezték vissza Gérecz Attila (és édesanyja) földi maradványait a Fiumei sírkert 21-es parcellájába.

Verseit Nyugaton 1950 óta publikálta Tollas Tibor, a Németországban letelepedett „füveskerti” költő Nemzetőr című lapja.

Így bocskorosan

Így bocskorosan úgy-e megnevettek,
hogy márványt törni hegynek indulok?
A számon pimasz mosolygás a jelszó,
füttyöm csibészes: én is feljutok!

Nincs tömött zsákom s hegymászó botom,
segítő kezet tán egy társ sem ad,
de vihart-oldó déli szél kölyök-
fejemre borzol lágy barackokat!

s a hegytetőn majd minden mezt lehántva,
én is kacagva szélnek öltözök,
karjukra fűznek mind a fénynyalábok,
s eltáncolunk a fejetek fölött!

Így bocskorosan úgy-e megnevettek,
hogy márványt törni hegynek indulok?
A számon pimasz mosolygás a jelszó,
füttyöm csibészes: én is feljutok!

(Vác, 1954. május)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése