Hervay Gizella

  

 

Hervay Gizella 

 (Makó, 1934. október 14. – Budapest, 1982. július 2.)

Hervay Gizellára erdélyi származású magyar költőnő. Sokgyermekes szegény családból származott. Élete során nagy nehézségekkel és tragédiákkal kellett megküzdenie, melyek a legsötétebb tónusú lírához vezették el. Férje – a szintén Erdélyből származó költő, Szilágyi Domokos, aki lírájára is nagy hatással volt – öngyilkos lett, fiát az 1977-es bukaresti földrengésben veszítette el. Emlékének szentelte a Kobak c. könyvét. E kettős gyász öngyilkosságba kergette. Mindhárman közös sírban nyugszanak a kolozsvári házsongárdi temetőben.

Három hangra

Három szerelem az életem.
Semmim sincs ezen kívül.
Rád gondolok: évek rácsai közt
az emlék elfeketül...
Jaj, szívem, olyan sovány vagy,
meg ne szánjon a halál!
Homlokod mögött a világ
elfehérült szájjal kiált. –
Szótlanom, egyetlenem,
tenyered tenyeremen.

Testednek tiszta menedék:
a csók a léleknek nem elég.
Nem elég három szerelem:
három árvaság idebenn.
Három homlok is kitaszít.
Fehér a magány, mint az ing.
Fehér az ing, fehér a halál.
Csak az él, aki társra talál.
Szótlanom, egyetlenem,
tenyered tenyeremen.

Fordított szerelem

Fordított szerelem –
merülök lassan magányba.

 

Útszélen életem –
szemedbe üt az ága.

Szemedből kiestem –
növekszem felnőtt halálra.

 

Harang

 

Lábujjhegyen járok a csendben,
hallom a gondolataidat,
visszafojtott lélegzettel
megáll fölöttünk a harang.

Aztán meglódul majd újra,
félreveri az időt,
és nem lesz hova hazamenni
ítéletidő előtt.

 

Pietà

 

Mária voltam, Mária,
Jézus voltál ölemben.
Tested soványodott,
szájad keskenyedett,
tekinteted távolodott.
Jézus voltál ölemben,
Mária voltam, Mária.

 

Tűzkoronával

Mindig azzal, ami van:

kővel, husánggal,

égből lopott lánggal,

kerékkel, kereszttel,

Dávid Ferenccel,

cséphadaróval,

szekerce-szóval,

hitvitával,

hitért-halállal,

végvári vígsággal,

vésett virággal,

Vitéz Mihállyal,

balladával,

karddal-kenyérrel,

a kenyér nevével,

kaszával-könyvvel,

Dózsa Györggyel,

tűzkoronával,

lélekbeli lánggal,

szarvassá lett fiú-

kiáltozással,

meztelenre nyúzott idegekkel,

megcélzott koponyával,

kivetettel,

pajzsnak feltartott

értelemmel,

várnak állított

szerelemmel,

liliomszállal,

káromkodással,

élettel-halállal,

ami van, azzal---

a megmaradásért.