Károlyi Amy
(Budapest, 1909. július 24. – Budapest, 2003. május 29.)
Károlyi Amy, a József Attila-díjas költőnő költészete, műfordítói munkája szinte feledésbe merült, sokkal inkább férje, Weöres Sándor miatt ismerjük ma a nevét.
Egészen fiatalon kezdett verseket írni, mégis 30 éves már, amikor Babits Mihály megjelenteti első verseit a Nyugat c. folyóiratban. „Vigyázzon a tehetségére, legyen masszív, mint egy aranyból készült papnő!” – írta hozzá Weöres, amikor elolvasta verseit.
Első mesekötete „A kislány, aki fütyülni tudott” címmel jelent meg, 1946-ban pedig a Singer és Wolfner kiadó adta ki „Cili cica kalandjai” című verses mesekönyvét, és később is szívesen írt gyermekeknek.
Az 50-es évek dermesztő légkörében 10 évig nem közölték sem az ő, sem Weöres írásait, ekkor férjével egymásnak írták verseiket, valamint műfordításokat végeztek, és sok gyerekverset írtak. Műfordítóként is jelentőset alkotott, angol, német, francia lírát fordított, melyek „Vonzások és viszonzások” címmel jelentek meg, s neki köszönhetjük az Andersen meséjéből készült „Pomádé király új ruhája” című Ránki-opera szövegkönyvét.
1965-ben megjelenhetett „A harmadik ház” című verseskötete. A látszólag eszköztelen versekben a mindennapi élet történéseit, apró rezdüléseit helyezi kozmikus, mitologikus távlatokba. Az 1977-ben megjelent „Kulcslyuk-líra” című kötetével kezdődő korszakában új kötetkompozíciót alakított ki. Férjével, Weöres Sándorral közös köteteket is kiadtak „Tarka forgó” és „Hetedhét ország” címmel.
De nem csak szerzőtárs volt Károlyi Amy, hanem férje őrzője is, mert amilyen zseniális volt Weöres Sándor a költészetében, annyira gyermeki lelkű, a hétköznapi életre alkalmatlan a világban. „Egy karomba tévedt kisgyerek” – írta róla felesége.
Weöres Sándor súlyos betegség után 1989. január 22-én hunyt el, Károlyi Amy 2003. május 29-én követte. Sírjuk a Farkasréti temetőben található. Nem mehettek „kézen fogva”.
Miért
Legjobb lett volna kézen fogva
átsétálni a túlsópartra
De óvó kezemre ráütöttek
a kemény botokká váló percek.
Úgy kérleltem tested, a gyengét,
az ismeretlenbe ne menj még.
Hadd próbáljam a szűk átjárót,
átengedi-e az átjárót.
Míg köddé válunk mind a ketten
az ismeretlen szürkületben.
Fiatal lány tavasszal
Megláttam magam a szemedben,
s tudtam, szép vagyok és egyetlen.
És ilyen tükröm nem lesz több egy sem,
sokáig elidőztem a szemedben.
Szó
Vannak csendek,
mikor a percet
átüti a szó.
Nyiss ki ajtót és ablakot,
Isten a látogató.
Hagyd minden dolgod,
a szóra figyelj.
Oly ritkán hallható.
Átömlik rajtad mint egy ölelés,
mikor Isten meglátogat.
Te vagy a hang,
a szó.
Tárgyeset
A szeretet csak van és vár.
Ül lomb-árnyban,
ül fellegekben.
A szeretet csak van és vár,
hogy tárgya legyen,
kit szeressen.
Gyengéd
Akár ha állatra nézne,
a szeretet oly hirtelen,
a gyöngéd gyöngeség,
amikor megjelen.
A simításra lassan
meginduló kéz,
szeretni olyan könnyű,
szeretni nehéz.
Tudja, hogy terhet vállal,
ólom-nehezet,
mi mindent bír a gyöngéd-
erős szeretet.
Sorok
Ahogy járni tanul a gyerek
Vers-sort vers-sor mellé teszek
Vagy megdicsérnek, vagy megszidnak,
nem ártanak a vers-sornak.
Azok csak nőnek és hallgatnak,
Felelgetnek a csillagoknak,
Jelei az ittmaradásnak,
ittmaradói az elmúlásnak.
Dicsértessék
Olyan misekönyv szagú lett a szavad
mint imakönyvben felejtett virág,
litánia-izűek rímeid,
megsárgultak a kékek, lilák.
Pici csengőid elhallgattak,
a Teremtő így rendelkezett.
S a templomhajó rátelel:
„Dicsértessék a Te neved.”
Egy marék por
Egy marék portól nem változol,
de megváltozik a világ,
fákká lesznek az emberek,
és emberekké a fák.
Árnnyá változik a hó,
és az árnyékok katonák,
A pincében mosnak lepedőt
s egy nem-valaki integet,
a szobát megtöltik ismeretlenek,
ha kicsit is oldaltabbra néz
vastag szemüveged
már mozgolódnak rozsdaszín
idegen emberek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése