Kassák Lajos

Kassák Lajos

(Érsekújvár, 1887. március 21. – Budapest, 1967. július 22.)

A baloldali elkötelezettségű költő a magyar avantgárd és szabad vers legjelentősebb alkotója, valamint világszinten is elismert absztrakt festő és grafikus.

Kassák Lajos Érsekújváron született 1887. március 21-én, patikussegéd apa és analfabéta mosónő anya gyermekeként; a századforduló kori magyar társadalom mélyéről jött. Tizenkét éves korában – fellázadva környezete, családja ellen – abbahagyja tanulmányait és lakatosinasnak áll, majd vasmunkás lesz Angyalföld gyáraiban, és több szocialista mozgalomban vesz részt, ezért feketelistára kerül. Autodidakta módon képezi magát. Az irodalomra egy véletlenül kezébe került Petőfi-kötet hívja fel a figyelmét.

1909-ben gyalog bejárja Európát, közben alkalmi munkákból él. Ekkor találkozik az avantgárd művészeti irányzatokkal („avant-garde” = „előőrs”), a futurizmussal, az expresszionizmussal. De találkozik a modern festészettel is. Egész Párizsig jut, ahonnan hazatoloncolják. 1915-ben, már itthon, megindította „A Tett”, majd ennek betiltása után a „Ma” című folyóiratokat, melyekben az avantgárd képzőművészeknek is utat nyitott (pl. Uitz Béla).

1915-ben megjelenik első verseskötete. 1917-től részt vesz a politikai harcokban, de már a Tanácsköztársaság ideje alatt éles ellentétbe kerül Kun Bélával, (a Tanácsköztársaság tényleges vezetője, hivatalosan külügyi és hadügyi népbiztos) aki elítélte az avantgárd törekvéseket. Kassák a művészet szuverenitását hirdette, és nem fogadta el a pártirányítást. A Tanácsköztársaság bukása után letartóztatták, de a gyűjtőfogházból megszöktették, és Bécsbe emigrált. Itt 1920-ban újból megindította „Ma” című folyóiratát. A kommunista írók ekkor már megváltak a folyóirattól, de olyan fiatal írókkal egészült ki, mint Déry Tibor és Illyés Gyula.

Bécsi korszakában írta jelentős, „A ló meghal, a madarak kirepülnek” c. művét, melyben ifjúkori világjárását örökítette meg, valamint a „Máglyák énekelnek” c. lírai eposzát, mely – Szabó Lőrinc szerint – Kassák legjobb műve. 1924-ben jelent meg „Egy ember élete” c. nagyszabású önéletírása.

Már korábban foglalkozott grafikával, könyveinek, folyóiratainak maga tervezte a címlapját. Első jelentősebb festményeit is Bécsben készítette, melyekből Bécsben kiállítás is született. 

1926-ban visszatért Budapestre. Fiatal munkások és értelmiségiek szervezésével foglalkozott, azonban az illegális kommunista párttal állandó vitában állt. Első felesége, Simon Jolán halála után 1939-ben Kárpáti Klára tanárnőt vette feleségül, kivel Angyalföldön éltek, az 1944-es ostrom ideje alatt is. Erről az időszakról jelent meg a „Kis könyv haldoklásunk emlékére” c. naplója.

1945 után elsőként kap Kossuth-érdemrendet, ám a „fordulat éve”, Rákosi Mátyás 1948-as hatalomra kerülése után hallgatásra kényszerült, csak az 1956-os években jelenhettek meg újból írásai.

Lassú sodrású öregkori költészete pályájának megújulását jelentette. Munkásságáért, életművéért az idős művészt 1965-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, és Párizsban, a 60-as években többször kiállították festményeit.

Nyolcvanévesen, Budapesten halt meg, 1967. július 22-én.

Mondhatjuk, hogy a XX. századi magyar költészetnek Ady és József Attila mellett a harmadik főalakja: Kassák Lajos.

 

Boldog reggel

Kiállok a kapuba és eldúdolom a széllel:

láttam a napot, amint bársony köntösében fölszállt a mező virágai közül,

hallottam a részeg baritonistát a kakas torkában,

láttam a folyót ragyogni és nevetve tovább suhanni fehér habjai között,

hallottam a szelet, amint dudaszóval ereszkedett be a kürtőkbe,

láttam a kislányt kócosan és mezítelenül sétálni a függöny mögött,

hallottam az uccagyereket, amint magafeledten egy piros szekfűről énekelt,

láttam egy kart, mikor éppen üdvözölte a vidám érkezőt,

hallottam a füvek növését és a bogarak zümmögését,

láttam az öreg kertészt, amint rózsacsokrot nyújt át a szomszédasszonynak,

hallottam, hogy nem sokára parkírozzák a teret a házunk előtt,

láttam, amint a kőműves az épületállvány tetejébe kitűzi a májusfát és

hallottam, hogy a hátam mögött dicsérő szóval beszél rólam az anyám.

Mást nem láttam és nem hallottam,

de lehet, hogy éppen ez a nagy szegénység szépíti meg

fésülgetés nélkül odavetett soraimat.

Festményeim előtt

Állok a képeim előtt
a képeim előtt
amiket én szültem
nagy erőfeszítéssel
de veríték nélkül
egy jó napom
jó óráján
a világosságban
a csendben
oly távol mindentől
hogy megkülönböztethetetlen
voltam a való világtól.
Ugyanaz a vágy gyötört mint a szüzeket
ugyanaz a mozdulatlanság súlyosodott bennem
mint a kövekben
s mégis a távolság vonzása röpített
egy szín
egy forma
egy vonal felé
melyek az én
halhatatlanságomat
rejtik magukban.

 

A szerelem vonzásában

A pallóra lépek hogy elérjem a hajót.
Viharzón sodródik alattam a víz
és megugatja árnyékom.
Visszanézek a földre hol összesöpörték a múltam
és szemétre vetették.
Pénzem jobb ruháim őrangyalom is odaveszett.
Elindulok hát pucéran
üres zsebekkel
lesoványodott testtel.
De rendületlenül hiszem hogy megérkezem hozzád.
Bizonyára este lesz akkor
s te ott állsz előttem
a csillagok fényében.

 

Harangszó

Feltámadott, mondják a népek és megsüvegelik,
a nevét a názáretinek, ki az ács fia volt
s megenyhült már a szél is s a rügyek kisarjadtak.

Kétezer éve látják őt a vének és a gyerekek
amint hosszú, fehér ingecskéjében lépeget
s alszik a tengerre szállt halászok bárkájában.

Én is emlékszem rá, mint az egykori játszótársra
s ti is útszéli csavargók és mesteremberek
akik hű követői vagytok valamennyien
a nincstelenségben, az útban és az igazságban

Igen, igen, az Ő árnya és visszhangja vagyunk mi
s bár nem ízlelgetjük a húsvéti bárány húsát
mindennapi kenyerünkben s vizünkben dicsérjük,
hogy vérünkből való s meghalt értünk a kereszten.

Kassák Lajos: Kompozíció