Ha magyar nyelvújítás, akkor Kazinczy Ferenc – ezt mindannyian tudjuk. A Partiumban, Érsemjénben született, 1759. október 27-én. Meghalt Széphalmon, 1831. augusztus 23-án.
Szerepét a magyar irodalmi életben két részre oszthatjuk: a fogsága előttire és a szabadulása utánira.
Elvégezve jogi tanulmányait közigazgatási pályán dolgozott, iskolafelügyelőként mintegy kétszáz iskolát állított fel az országban, de sorra adta ki fordításait és saját műveit is.
1792-ben meghalt a felvilágosult II. Lipót császár, akit I. Ferenc követett a trónon. Kazinczy ekkoriban kötött végzetes barátságot Hajnóczy Józseffel, aki kapcsolatban állt Martinovics Ignáccal, a későbbi Martinovics-féle (I. Ferenc elleni) összeesküvés vezetőjével. A királyhoz írt korholó és tanácsadó levelet Hajnóczy Kazinczynak is elküldte, így őt is bevonták a perbe.
I. Ferenc és a királyi kúria példát statuált, így Martinovicsot, Hajnóczyt és három társukat kivégezték – a Vérmezőt Budán a kivégzések helyszínéről nevezték el –, előbb Kazinczyt is fővesztésre ítélték, amit a király várfogságra változtatott. Hat évet töltött börtönben. Budán, Kufsteinben, Pozsonyban, Munkácson tartották fogva. 1801. június 28-án királyi kegyelemmel szabadult.
Szabadulása után, 1806-ban telepedett le Széphalmon, akkor már feleségével, Török Sophie-val. (Széphalom neve eredetileg Kisbánya volt, Kazinczy javaslatára lett 1886-ban hivatalosan is Széphalom. Ma Sátoraljaújhely része.) Ekkor kezdődik küzdelme a magyar nyelv szépítéséért, az irodalmi stílus megújításáért. Innen számítjuk a magyar nyelvújítás kezdetét. A harc az ortológusok (a nyelvi maradiak) és a neológusok (az újítók) között folyt, s mely Kazinczy Tövisek és virágok című epigramma-gyűjteményével kezdődött. A küzdelem a nyilvánosság előtt zajlott. Az ortológusok sem hagyták magukat, és Mondolat címen írtak gúnyverset, melyre Szemere Pál és Kölcsey Ferenc válaszoltak Felelet a Mondolatra című plamfetjükkel. A vitából végül Kazinczy került ki „győztesen”: megjelenteti Orthológus és neológus nálunk és más nemzeteknél című tanulmányát, melynek konklúziója: „Jól és szépen az ír, aki tüzes ortológus és tüzes neológus egyszersmind…” – ezzel zárva le a nyelvújítás vitáját. A nyelvújítás több mint tízezer szóval gazdagította nyelvünket.
Széphalmon feleségével és hat gyermekével igen sanyarú anyagi körülmények között él. Könyvtárát is kénytelen volt kétezer forintért eladni a Sárospataki Református Kollégiumnak. „Én képzelhetetlenül szegényen élek” – írta 1821-ben.
Megírja börtönéveiről a Fogságom naplóját, majd a Pályám emlékezetét, mely házasságkötéséig, 1804-ig szól. Fő életművének azonban az idegen nyelvű írások magyarra fordítását tartotta, melyekkel az irodalmi ízlést kívánta fejleszteni.
Hatalmas levelezést folytatott Széphalomról, majd később Pestről. 6000 levele ismeretes. Levelezésben állott mindenkivel, aki valamelyest számított Magyarország szellemi életében. Ötéves volt, amikor az első levelét írta, az utolsót már nem tudta befejezni. Levelezése kor- és kultúrtörténeti dokumentum. Ezek nagy részét 1890–1911 között Váczy János adta ki 21 kötetben.
A vezéri szerep az irodalomban 1820 körül kezdett megoszlani közte és Kisfaludy Károly között, és az irodalom központja mindinkább Pestre helyeződött át. Mindazonáltal a pesti írók is őt tisztelték a magyar irodalom fejeként. A Magyar Tudományos Akadémia tagjai sorába választotta.
Utolsó éveiben Sátoraljaújhelyen levéltáros. 1831-ben ragadja el az országos kolerajárvány. Széphalmi kertjében temették el.
Írói érdem
Szólj, s ki
vagy, elmondom. – Ne tovább! ismerlek egészen.
Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés.
Íz, szín, tűz vagyon a borban, ha hegyaljai termés:
Íz, csín, tűz vagyon a versben, ha mesteri mív.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése