Kisfaludy Sándor
(Sümeg, 1772. szeptember 27. – Sümeg, 1844. október 28.)
Kisfaludy Sándor költő és katonatiszt, a Himfy szerelmei dalciklus írója, mely művével „polgárjogot szerzett az addig cenzúra alá vetett szerelmi poézisnak”.
Nemesi származású, Zala és több megye táblabírája, aki a családfáját egészen az Árpád-korig, Szabolcs vezér Csák nevű fiáig tudta visszavezetni. Bölcsészetet majd jogot hallgatott, de vonzóbb volt számára a katonai pálya, a bécsi magyar királyi testőrség, ahová 1793-ban fel is vették. Bécsben bekapcsolódott a szellemi életbe, minden művészet érdekelte, személyesen ismerte például Beethovent. Nem mellesleg a nők kedvence lett, bálról bálra járt, több szerelmi csalódást is megélt (Pepi grófné), melyeknek a Himfy-dalokban adott hangot, a Kesergő szerelemben, mely abban az időben „a magyar szerelmi lírának Balassi Bálint óta legjelentősebb hajtása” volt. (Himfyt, a XIV. század jeles családjának a nevét választotta álnévnek.)
A 25 éves fiatalember egyetlen terve – bár katonai kötelességeit becsületből teljesítette; Napóleon császári seregével többször is szemben találta magát, hadifogoly is volt Franciaországban – a költői ambíció volt, ezért az utolsó, a szerencsés kimenetelű zürichi csata után, 1799-ben benyújtotta lemondását, és kilépett a hadseregből.
De ugorjunk is vissza az időben: 1794-ben éppen szabadságát töltötte, amikor egy badacsonyi szüreten megismerkedett Szegedy Rozával – és szerelembe esett. A lány óvatosan fogadta közeledését, türelmet kért, mert eddig csak kicsapongásairól, hódításairól hallott. Romantikus levélváltás kezdődött közöttük, s a levelek mind melegebb hangúak lettek, mígnem 1800-ban – katonai lemondása után hazatérve – oltár elé vezethette Szegedy Rózát. S az addigi bohém „nőbolondból” a házasságának, költészetének élő, a saját birtokán, Sümegen gazdálkodó, megelégedett ember lett. A Himfy-dalok már csak Szegedy Rózához szóltak és A boldog szerelem alcímet kapták. Ekkor lépett nyíltan a nyilvánosság elé a Himfy szerelmeivel, ami országos ismertséget hozott számára.
Boldog házasélete 1832-ben, felesége halálával véget ért. A magányos, gyermek után vágyódó költő még egyszer próbálkozott házassággal, ám fiatal felesége hamarosan tüdőgyulladásban elhunyt.
El kell mondanunk még Kisfaludy Sándorról, hogy József nádor szárnysegédje is volt; 1830-ban hazafiúi adakozásokból Balatonfüreden kőszínházat építtetett; 1833-ban Vörösmartyval közösen az Akadémia tiszteletbeli tagja lett; Regék a magyar elő-időből című műve pályadíjat nyert, s az érte kapott pénzből indulhatott meg az Auróra folyóirat, öccsének, Kisfaludy Károlynak a szerkesztésében; Kisfaludy Károly elhunyta után meglapították a Kisfaludy Társaságot, eredetileg az ő műveinek a kiadására, később azonban irodalmi pályaművel elbírálása lett a feladata, ami Kisfaludy Sándort is a tagjai sorába fogadta.
Sümegen halt meg, 1844-ben, 72 éves korában. Sírja Sümegen található. Szegedy Róza hamvait 1904-ben helyezték férje mellé.
Himfy-dalok - A kesergő szerelem - I. ének
… Nyúgalomra bocsátkozván,
Könnyen elszenderedtem:
S szép álmokkal múlatozván,
Új örömre ébredtem.
Nem esmervén a szerelmet,
Senkinek sem hódoltam,
Nem éreztem szívgyötrelmet -
Egek, de boldog voltam! –
De most oda boldogságom,
Oda örömnapjaim!
Oda van szép szabadságom,
Hajh! meggyültek bajaim! -
Egy gőgös szép megsebzette
Csalt nem sejtett szívemet
S tehetetlen rabbá tette
Fellengve járt lelkemet! - …
Kisfaludy Sándor összes költeménye:
A Kisfaludy-ház eredetileg présház volt.
A mellette álló Szegedy Róza-ház ma múzeum. Itt: Badacsony
http://www.szegedyrozahaz.hu/hu/info/a-haz-tortenete/a-haz-epitesenek-tortenete/index.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése