Mikes Kelemen

 

Mikes Kelemen 

(Zágon, 1690. augusztus  – Rodostó /Törökország/, 1761)

(A rokokó stílus jellemzi)

Mikes Kelemen 1690 augusztusában született a székelyföldi Zágonban – de nem elsősorban a költőre emlékezzünk most, hanem a hűség és kitartás példaképére, II. Rákóczi Ferenc íródeákjára, kamarására, aki elkísérte a fejedelmet törökországi száműzetésébe, és haláláig kitartott mellette, később emléke mellett is. „Énnekem soha semmi egyéb okom nem volt hazámat elhagyni, hanem hogy igen szerettem az öreg fejedelmet” – írta három évvel Rákóczi halála után Mikes Kelemen. Rodostó második hazája lett a bujdosóknak. 1741-ben Mária Terézia visszautasítja a bujdosók kegyelmi kérvényét, s a rodostói kolónia lassan kihal. Mire Mikes Kelemen básburg, azaz a bujdosók telepének főnöke lesz, már csak ketten vannak, azután már csak ő marad egyedül. Magányosan hal meg pestisben, 1761. október 2-án – „egyedül, egyedül a bujdosók közül – nagy Törökországban”. Hamvai ismeretlen sírban pihennek Rodostóban.

Mikes Kelement a magyar széppróza megteremtőjeként tartjuk számon, nyelve tősgyökeres székely-magyar nyelv. Legismertebb műve a Törökországi levelek, melyet egy kitalált személyhez, P. E grófnéhoz írt Konstantinápolyba, s melyben a bujdosók mindennapjait írja le „édes néném”-nek. „Az első levelemet, amidőn a nénének írtam, huszonhét esztendős voltam, eztet pedig hatvankilencedikben írom. Ebből ki veszek 17 esztendőt, a többit a haszontalan bujdosásban töltöttem. A haszontalant nem kellett volna mondanom, mert az Isten rendelésiben nincs haszontalanság; mert ő mindent a maga dicsőségére rendel. Arra kell tehát vigyáznunk, hogy mi is arra fordítsuk, és úgy minden irántunk való rendelése üdvösségünkre válik. Ne kívánjunk tehát egyebet az Isten akaratjánál. Kérjük az üdvösséges életet, a jó halált és az üdvösséget. És azután megszűnünk a kéréstől, mind a bűntől, mind a telhetetlen kívánságtól. Ámen.” – írja egyik késői levelében. Valószínűleg sohasem volt olvasója e leveleknek, hacsak Kőszeghy Zsuzsanna nem, rodostói szerelme, aki nem őhozzá, hanem gróf Bercsényi kuruc generálishoz ment feleségül.

 

Mikes Kelemen meg szerette volna jelentetni Törökországi leveleit, de halála megakadályozta ebben. A leveleket Mikes halála után egy ideig Rákóczi vén szolgája, Horváth István őrizte, tőle kalandos úton kerültek  Kultsár István író-szerkesztőhöz, aki 1794-ben nyomtatásban is megjelentette azokat, de irodalmi értékét akkor nemigen fedezték fel benne.

Toldy Ferenc, irodalom-történetírásunk atyja adta ki másodszor a leveleket, 1861-ben. Toldy állapította meg, hogy a kézirat Mikes keze írása, és hogy a címzett, a gróf P. E. betűk alá rejtett „néne” sohasem élt, valamint hogy eredetileg naplójegyzeteknek készültek. Ezen újbóli kiadás után indult diadalmas útjára a Törökországi levelek, s lépett be Mikes Kelemen a halhatatlanság Pantheonjába. 

Mikes Kelemen híres Törökországi levelek című művében II. Rákóczi Ferenc nagyfejedelem nagypénteken történt halálával (1735) kapcsolatban ezt olvashatjuk:

 

„Virágvasárnap a gyengeség miatt nem mehetett a templomban, hanem a közel való házból hallgatta a misét. A mise után amely pap odavitte neki a szentelt ágat, térden állva vette el kezéből, mondván, hogy talám több ágat nem fog venni. Hetfün jobbacskán volt, kedden hasonlóképpen, még a dohánt is megkívánta, és dohányzott. De azt csudálta mindenikünk benne, hogy ő semmit halála órájáig a háznál való rendben el nem mulatott, se meg nem engedte, hogy őérette valamit elmulassanak.” (= elmulasszanak)

 

„Ha egy festő emberi formában akarná megörökíteni a hűséget, ajánlanám: rajzolja le Mikes Kelemen arcképét. Ha valaki a hűségnek személyi nevet akarna adni, ajánlanám: nevezze Mikes Kelemennek. Íme, egy ember, aki megható hűségével tette halhatatlanná a nevét”  – olvashatjuk nagy meseírónk, Benedek Elek Mikes Kelemenről szóló tanulmányában. (A teljes írás itt érhető el: http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/tortenel/atfogo/magyarok/magyarok.htm#1)