Nagy Gáspár

 

 Nagy Gáspár 

(Bérbaltavár, 1949. május 4. – Budapest, 2007. január 3.) 

Nagy Gáspár, Kossuth- és József Attila-díjas költőnk egy kis Vas megyei faluból, Bérbaltavárról származott, s minden felmenője földműveléssel foglalkozott. Gyermekkorának két meghatározó élménye a paraszti élet és a kereszténység volt. Már kisgyerekként megérintették az 1956-os forradalom eseményei. Világlátásában nagy szerepe volt a „cseh ’56-nak”, vagyis az 1968-as „Prágai Tavasz” letörésének. A rendszerváltozás előtt Nagy Gáspár költészete beszélt legnyíltabban a kommunista diktatúra bűneiről, ezért az 1989 előtti politikai hatalom az egyik fő ellenségének tekintette. Költészetének belső, szakrális magja a mély keresztény hit őszinte megvallása.

 

Öröknyár (Elmúltam kilenc éves)

a sír
                NIncs sehol
a sír                                                 a gyilkosok
a test                                                                 se I T T
                NIncs sehol
a test                                                                 se O T T
a csont                                            a gyilkosok
                NIncs sehol
a csont
                            (p. s.)
              egyszer majd el kell temetNI
            és nekünk nem szabad feledNI
             a gyilkosokat néven nevezNI!

 

Jegyezvén szalmaszállal

– ...mindig és mindig:
bűnökben édesült, iramult napok
habjaiban fuldokló emberek,
egy szalmaszállal, tudjátok-e?
talán a menthetetlent mentitek.

–       ...kívül és belül:
poklosan örvényült, háborult világ,
de a remény sohasem meghaló,
ha minden utolsó szalmaszál
ABBÓL A JÁSZOLBÓL VALÓ!

 

Betlehemi istálló-tűz

Ebben a lángban
épen marad a szalma,
nem roskad,
nem törik,
nem koromlik el alatta.
Mert Aki fölötte,
Annak szeretetétől gyullad,
sugárzón
sugárzik:
Isteni lényéből úgy ad.

„Ősz és tavasz között”

Napló, 1984–85

A falvak után
az iskolák után
elnéptelenednek
a szavak is
kiköltözünk belőlük
mert lakhatatlanná váltak
pedig már
összkomfortos bennük
a hazugság
és plafonig ér a gyávaság

*

Amikor egy ország bűzlik
az erkölcsi hullák szagától
akkor és ott
óvatosan kell levegőt venni
mert a lélegzetvétel automatikus

pillanataiban természetessé válhat
ez a levegő...
amikor e szépszámú egyedek
valamelyikével beszélsz
(mert beszélni kényszerülsz)
légy óvatos!

(…)

*

Testem
a tested teste volt
és mondjuk (talán)
este volt...

*

Hol vagy
ha nem vagy itt?
Hol sírsz
ha nem a vállamon?

*

(…)

Magyar abszurd

Rendezői példány

(1)

Nálunk
- két vállrándítás között -
történelmileg úgy alakult
hogy a hóhérok
a vérbírák
a sortűz-vezénylők
a szadista államvédelmisek
a legfőbb ügynökök
és a megzsarolt kis besúgók
sem tudnak (képtelenek)
megbocsátani
áldozataiknak (FÜGGÖNY)

(2)

Ezért aztán
csak
el-te-met-ni
az áldozatokat
már nagyon kevés
de
né-ven ne-vez-ni
a gyilkosokat
(etcetera)
még mindig túl sok
azoknak
akik... (FÜGGÖNY)

(3)

Csendes???
Újra csendes!!! (ÚJRA FÜGGÖNY)

 

Háromkirályok

Nem Kínából
Perzsiából

Jön a Három
teveháton

Nekik aztán
nem jár járom

Szabadok hi-
szen királyok

Milyen hosszú
a sivatag!

Milyen forró
és hallgatag

Milyen fényes
fönn a csillag

Szívük köze-
pébe villan

Hát követik
napestelig

Amíg a Hold
ki nem telik

Nagy Heródes
mint kígyó les

Rájuk szisszen
ő az isten!

De nem félnek
célhoz érnek

Megy a Három
teveháton

Megy hazáig
Perzsiáig

Útjukon csil-
lag világít

Évkönny – 1989

Már az év vége felé baktatunk
ideje valami rendet tartanunk
"az év kicsodája micsodája"
divatos szavazgatások
hajnalán
az évkönyvek
és az év könyve futamok helyett
minden érzelem nélkül
tőlem azt kérdezte egy nagyon
benső hang (hang volt-e csupán?):
láttam-e kigömbölyödni
lecsordulni az idei év könnyét?
E szokatlan kérdésre jutott
eszembe: soha ennyi könnyet
nem láttam még mint az idén
soha ennyi gyönyörű példányt
nők és férfiak
öregek és fiatalok arcán.
Dalokat fűzhettem volna könnyek
gyöngysorába ahogy énekeltek
ahogy imádkoztak zsoltárt
himnuszos fohászt.
De mégis azt a legmesszebbről
jött férfit nem felejthetem
aki annyi év után
a tűzből és vérből mentett zászlót
- halálraítéltként majd újraszületettként -
lengette a téren
és a komor temetői hantok fölött
közben szeméből
az a könny egy ártatlan
pillanatban átzuhant
a gyűlölt címer helyén szabadon
mint a gyász megrendülés és
a boldogság felejthetetlen könnye:
szinte behorpadt alatta a föld is

 

Hol tanítják?

Válasz egy körkérdésre

Hol tanítják a gyávaságot?
Hol és milyen iskolákban?
Hogy a félelem-higany naponta
kúszik föl a kisdiákban.

S ott van lehajtott fejében.
Kérdésre szaporán botló nyelvében.
A rémült szempár lobogó lázában.
Ott tanyáz nyugtalan álmában.

A gyávaságot ha számonkérik?
A hitet is naponta cserélik?
Az iskola sunyít és hallgat:
némán féli a birodalmat!

 

Évszakok

Sziporka tánc, egy körszelet
ívén nőnek fejemre tavaszi levelek.

Villanás, kabátnyi ég, tenyérnyi Nap
vándorol ríkató őszbe a malom alatt.

Már elhasznált a vér. Velem a nyár
ideiglenesen lerakott sínekre vált.

Reggelre simán hurok lesz a kör.
Szabályos tél jön. A földre hó, az emberre föld.

A mai bátrak

A 120 éve született Ady szellemének

Vonulgatnak
ezek a mai bátrak
szavalgatnak és kiabálnak.

Emlékszem rájuk
(tíz éve sincs még!)
többségük kussolt
de most mindent akarnak
a semmi-jussból!

Bíráim voltak
megítéltek
"hogy lehetek ilyen felelőtlen?!"
ha szemből jöttem
másfele néztek...

Ma "igazolt" szabadsághősök
mert már akkor bátran éltek
patyolatosan szónokolnak
pedig de nagyon féltek!

Most a legharsányabbak
képzelnek minket
tegnapi vaknak
amikor sehol sem mutatkoztak.

Életük nyugodtan élték
ragályként hordva
a hamis békét:
"ez van!"

Észrevétel

És miről szóljanak mostanság a versek?
Mikor mindenki kibeszél, kilocsog;
csak úgy röpköd protézisek közül a nyál,
s a nyár gyúlékony gumiján
csúszkálnak le-föl alkalmi szó(l)nokok.

És hallgatnak versek mélyén a költők.
A költőkben meg versek alusszák
holtaktól tanult álmukat.
Reflektoroz az óceán mély kútjában
valami fénylő...
s valami fényes is szurkál
másfél méterre a föld alatt.

Hát nem több, csak ennyi volna
e szelíd kérdésre az észrevétel;
s a jámborul dühöngő enyészet
nyomán ott fönn az égi mélyben
homályra vált egy régi fényjel.

És mintha már fölénk hajolna. 

(1989)