Pálóczi Horváth Ádám
(Kömlőd, 1760 – Nagybajom, 1820)
Pálóczi Horváth Ádám költő, jogász és mérnök volt. A csillagászathoz is értett, igazi polihisztor volt. 1760-ban született, Kömlődön. Csokonai Vitéz Mihály és Kazinczy Ferenc kortársa; utóbbi az „utolsó kuruc költőnek” nevezte, hajviselete miatt pedig „csimbókos poétának” hívta. Első feleségével Balatonfüredre költözött, és hamarosan elkészítette Füred első térképét. Élete végéig Somogy és Zala megyei községekben gazdálkodott. Végül csak harmadik házasságában lelt harmóniára.
Kurucos hazafiság és erős németellenesség jellemezte. Tüntet magyar ruházatával és hajviseletével. Sokra tartotta az ősi nemzeti vonásokat, hagyományokat. Vallja, a magyar nyelv minden más nyelvnél kiválóbb.
Lelkesen képviselte a nők egyenjogúságát, a nők választási és hivatalviselési jogát. Ellenzi a nemes és nem nemes emberek megkülönböztetését. A Keszthelyi Helikon mintájára megalakította a főként nőírókból álló „Göcseji Helikon”-t.
A számottevő folyóiratok közölték írásait, verseit (pl. a Hol-Mi). Sok versében énekelte meg a Balatont, amit ő nevezett először magyar tengernek. Az első jelentős magyar nyelvű folyóirat, a kassai Magyar Museum munkatársa.
Az ógörög Arion sorsával vállalt közösséget, az ő nevét választotta szabadkőműves nevének 1789-ben, amikor tagjaik sorába lépett; és ilyen címen adta ki válogatott kötetét is (Magyar Arion), 1814-ben.
Pálóczi Horváth Ádám azonban nemcsak verselő volt, hanem dallamszerző és népdalgyűjtő is. A kuruc nóták nagy részét ő mentette meg az enyészettől.
Jelentős műve az 1813-ból való: Ötödfélszáz énekek című, 450 darabot tartalmazó népdalgyűjtése, kottázva, melyek közül „ki magam’ tsinálmányja, ki másé”. A Felfedezett titok név nélkül megjelent regény, melyben a szabadkőműves társaságot elemzi; a Hunniás előbeszéd a korszak legsikeresebb elbeszélő költeménye, amellyel más nemzetek között elismerést akart szerezni a magyarságnak.
Lássuk egy-két saját „tsinálmányját”:
Gyónás – részlet
Megbocsátja Isten a te bűneidet,
De jóval kell helyrehoznod tetteidet:
Kinek-kinek add meg, amit elragadál,
És szabaditsad fel, akiket megláncolál.
Tedd egésszé a magyarnak is cimerét,
Légy erős; de féljed a nagy Isten kezét,
Bontsd fel a Hirám behantolt sir-vermeit,
Hol az akác elárulá vércseppjeit.
Édes rabság
A szerelem szárnyan jár,
Repűl mint tündér madár;
Ha kire száll, s ki bevár,
Kincsre tesz szert, és jól jár.
Igaz, hogy gond s félelem
Elébb minden szerelem,
De mivelhogy szerelem,
Édes ez a gyötrelem.
Elbír ez vasláncokat,
Bilincseket, békókat;
S mint köteles zsóldokat,
Könnyen tűri azokat.
Szépség, kincs, pompa, mind semmi
Mit használ a szépség? Mulandó ékesség?
Szépségek elmúlnak, Rózsák földre hullnak.
Mit használ a puha Bibor bársony ruha?
Ezt csak féreg fonja, Mely szivedet vonja.
Mit az arany alma? Mely sárga, mint szalma;
Az arany sárga föld, Ezt nagyra ne becsűld.
Mit a bibor ruha? Királyi szék s pálca?
Bársonyszin, csigavér, Ez hát nem sokat ér.
Tűrőké, szenvedőké a menyország
Sokat tűrnek, szenvednek, kik hiven szeretnek;
Kedvekre nem élhetnek, kik égbe sietnek;
Az ég az ő hivének mely koronát igér,
Nem adja azt herének, ki szenvedni nem mér.
Virágvasárnap
„A nagy
király jön! Hozsánna! hozsánna!
Zeng a kiáltás előtte s utánna.
(vagy: Jertek! tiszteljük, hivek! királyunkat,
Im jön, testében hozza váltságunkat.)
Zöld ágakat szeldeljünk útjára;
Békességet hoz népe javára.
Áldott, aki jött az Urnak nevében,
Általa léptünk az Isten kedvébe'.
Békesség ott fenn a mennyországban,
Áldott az Isten a magasságban.” (Ötödfélszáz ének 444. ének)
És a megmentett kuruc nóták közül pár:
Kedves tolvaj
Ellopták szivemet, jól érzem,
Aki ellopta is, ismérem;
Tied vagyok, rabod vagyok, Megkötözött foglyod vagyok,
Édesem!
Szerencsés és kedves tolvaj vagy,
De ha már elloptál, el se hagyj;
Tied vagyok, rabod vagyok, Megkötözött foglyod vagyok,
Édesem!
Csikóbőrös kulacs
Drága kincsen, galambocskám,
Csikóbőrös kulacsocskám.
Érted halod, érted élek,
Száz leányért sem cseréllek.
Magyar tánc
Azt mondják hogy nem illik a tánc a magyarnak;
Nem ha neki bugyogót s fél nadrágot varrnak,
De pengő sarkantyúnak, Kócsagtollas főnek,
Illik; gyöngyös pártának, Magyar fejkötőnek.
A franc tánc mind negédes, mind szeles a német,
Nincsen mutációja, mind egyrül varr hímet,
Melancholis az anglus szövevényes lánca,
Csak az ugrós magyar tánc a Szent Dávid tánca.
Verbungos húszár – (részlet)
Nosza gyertek legények! menjünk katonának
Éljük vigan napjait e hitván világnak;
Szép élet, gyöngy élet, ennél szebb nem lehet,
Azért jöjjön katonának, aki minket szeret. (…)
Gyöngyvirág
Ej haj! gyöngyvirág! Teljes szekfü szarkaláb,
Bimbós majoránna.
Ha kertedbe mehetnék, Piros rózsát szehetnék [!],
Szívem megujulna.
Ej haj! gyöngyvirág! Teljes szekfü szarkaláb,
Levendula-virág!
Ha kertedbe mehetnék, Én ott kertész lehetnék,
Mindjárt meggyógyulnék.
Ha kebledbe nyulhatnék, Piros csizmát szabhatnék,
Mindjárt megpirkantanálak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése