2022. ápr. 20.

Szabó Lőrinc


 

Szabó Lőrinc

(Miskolc, 1900. március 31. – Budapest, 1957. október 3.)

Apja mozdonyvezető, aki a család őseit a XVII. századig tudta visszavezetni. Az első ismert ős Szabó Mihály, aki hadi szolgálataiért 1627-ben Bethlen Gábor fejedelemtől „gáborjáni” előnévvel nemességet kapott. (Szabó Lőrinc lánya Gáborjáni Klára néven lett ismert színésznő.)

Előbb a  Műegyetem gépészmérnöki karára iratkozott be, de két hét múlva inkább a bölcsészkar magyar-latin-német szakán tanult tovább. Ekkor került kapcsolatba Babits Mihállyal, aki tanítványává és barátjává fogadta. Az egyetemet végül nem fejezte be.

Első versei a Nyugat 1920-as számában jelentek meg, első verseskötete 1922-ben Föld, erdő, Isten címmel jelent meg. 1947-ben a Tücsökzene, melynek versciklusai életére való visszaemlékezések. Fordít Shakespeare-t, Baudelaire-t, Villont, Goethe- és Puskin-műveket is.

Tücsökzene (370 rövid versből áll, melyek visszaemlékezések a gyermekkor idilljétől kezdve a költővé fejlődéséig.)

Tücsökzene – XIII.

Apámtól féltem. (Anyám szeretett.)
Nehéz erről beszélni, rengeteg
fájdalom lökné s fogja a szavam.
Sokat szenvedett ő is biztosan.
Magányos lélek; öccse, bátyjai
mind pap, tanító, nyomdász, s nénjei,
apja, nagyapja... Ő meg kimaradt
a negyedikből a latin miatt,
s kovácsnak ment; s malomhoz; azután
a vasútra fűtőnek. És korán
megnősült. És nem találta helyét
a világban... A sok keserűség,
ami benne volt, megkeserített
bennünket is... Több mint négy évtized
kellett hozzá, hogy végre, szív szerint,
békét kössünk egymással, újra, mind.
Ma már dér lepi mindkettőnk fejét.
Ez hozott össze, a Rettenetes Év.

 

1921-ben Babitsnál egy összejövetelen találkozik Mikes Klárával, akit feleségül vesz. Apósa révén Az Est szerkesztőségének munkatársa lesz. Ebben az időben cikkei mellett verseivel és műfordításaival is hírnevet szerez magának.

Házasságának történetével foglalkozik a Harminchat év című levelezésgyűjtemény, 1945–49. között írta őket.

https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/SZABOL/szabol01654a/szabol01657/szabol01657.html

Fiáról szól a Lóci óriás lesz c. verse.

Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
– Lóci ne kalapáld a bútort!
Lóci, hova mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázresóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobta
az erkélyről a mozsarat!

Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsőnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta
és felboncolta a babát.
Most nagyobb vagyok, mint te! – mondta
s az asztal tetejére állt.

Nem birtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)

És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek köröttem
és minden láb volt, csupa láb,
és megnőtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén.

És ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
– föl! föl! – mint az első hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.

És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszut állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra – és már gyülöltem
mindenkit, aki elnyomott.

Gyülöltem, óh hogy meggyülöltem!…
És ekkor zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: Te kölyök! – Aztán:
No, ne félj – mondtam csendesen.
S magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.

 

1924 végén kezdődött huszonöt éven át tartó szerelmi kapcsolata a férjes pszichiáterrel, Vékesné Korzáti Erzsébettel. Hozzá írta a Semmiért egészen c. versét.

Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.

 

E viszony megrendítő dokumentuma az asszony 1950-es öngyilkossága után írt  A huszonhatodik év című szonettciklusa. A költőt megdöbbentette, porig sújtotta a váratlan öngyilkosság. Férfibüszkesége, „rettenetes” önzése semmivé foszlott.

A huszonhatodik év 

alcíme:

(Lírai rekviem százhúsz szonettben)

...  Mindenütt ott vagy, ahol valaha

tudtalak, láttalak, szerettelek:

út, orom, erdő veled integet,

falu és város, nappal s éjszaka

folyton idéz, őszi hegy téli hava,

vízpart s vonatfütty, s mindben ott remeg

az első vágy s a tartó őrület

huszonöt kigyúlt tavasza, nyara.

Mindenütt megvagy: mint virágözön

borítod életemet, friss öröm,

frissítő ifjúságom, gyönyöröm:

minden mindenütt veled ostromol,

de mindig feljajdul a halk sikoly:

a sok Mindenütt mindenütt Sehol!  ... (1957)

 

A megelőző években sokat szerepelt a rádióban, a Nemzeti Színház számára Shakespeare-t fordított, három ízben is Baumgarten-díjjal jutalmazták (1932, 1937, 1944). 1943-ban behívták katonának, egy év múlva már főhadnagyi rangban szolgált, emiatt 1945-ben vizsgálati fogságba került, majd „feddéssel” igazolták, s publikációs tilalommal sújtották.

A kommunista hatalomátvétel után, 1949-től ismét nem publikálhatott, jobbára műfordításokból élt, 1950 februárjától, Korzáti Erzsébet öngyilkossága után A huszonhatodik év darabjain dolgozott. 1954-ben műfordításaiért, főként Majakovszkij-fordításáért, József Attila-díjjal tüntették ki.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején tagja lett a Petőfi Párt néven újjáalakult Nemzeti Parasztpártnak, az Irodalmi Újság 1956. október 31-i számában Ima a jövőért című cikkével üdvözölte a forradalmat. Már súlyos beteg volt, amikor 1957 márciusában megkapta a Kossuth-díjat. 1951-ben és 1954-ben is szívtrombózist kapott, 1955-ben több hónapig szanatóriumi kezelésre szorult, sokízületi gyulladás kínozta. 1957. október 3-án Budapesten, a Gömöri-klinikán halt meg. A Kerepesi temetőben temették el állami tiszteletadással, sírjánál a költőtárs és barát, Illyés Gyula mondott búcsúbeszédet.

 

Az 1956-os, októberi forradalom alatt született a Meglepetések c. költemény.

Meglepetések  (részlet)

I. Gyanútlan vers október 15-én

Szájon csókol a pillanat,
másik kést üt a szívedig,
a harmadik halk telehold,
szív rózsája a negyedik, (…)

II. Egy hét múlva

Rá egy hét: pár óra alatt
felnyüzsög az országnyi Boly:
a dermedt Dávid talpra állt
s ledőlt a Góliát-szobor. (…)

Tíz nap szabadság? Tizenegy!
Csók, szívre, minden pillanat!
És nem volt többé szégyen az,
hogy a magyar nép fia vagy. (…)

Ablakunk mind fény, gyertyaláng!
Aztán a settengő gyanúk.
Még egy éj. S Budapest köré
vashernyók gyűrűje szorult.

III. December közepe

(…) s a talpak jártak. Nem tudom,
már nem tudom, hogy volt s mi lett.
Már nem tudom. De teltek a
napok s az évhosszú hetek:

(…) De csak szájon csókol a perc
s jó remény némítja a jajt:
Nem! Rabok tovább nem leszünk!
És: Isten áldd meg a magyart!  (1956)

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése