Thaly Kálmán
(Csép, 1839. január 3. – Zablát, 1909. szeptember 26.)
Thaly Kálmán a kor legkitűnőbb történésze volt. Most mégis egy
irodalmi emlékezésben szólunk róla, mert (ál)kuruc versek írójaként neve az
irodalomban is fennmaradt. Ugyanis az 1864-ben kiadott „Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok”-ról
irodalomtörténészek (köztük Riedl Frigyes) bebizonyították, hogy nem eredeti
kuruc nóták, hanem Thaly Kálmán saját versei.
Ady úgy vélte: „Thaly Kálmánnak az fájt
tán legjobban, hogy Arany miatt ő nem lehet már második osztályú ’klasszikus’
sem” – így egyéb költeményeivel sosem érhette el azt az elismerést, amire
vágyott; ezért is fordulhatott a kuruc versek felé.
(A kuruc versek – a Thaly-féle kuruc versek is – sokkal jobban visszaadják II.
Rákóczi Ferenc, Thököly Imre idejének magyarságképét, mint a korabeli politikai
emlékiratok, diplomáciai okmányok. Lásd: Csínom Palkó, Rákóczi nóta: „…Jaj, Rákóczi, Bercsényi / Magyarok híres
vezéri, / Bezerédi! / Hová lettek magyar népnek/Vitéz vezéri…” )
Thaly Kálmán: Árpád apánk
Árpád
apánk, ne féltsd ősi nemzeted!
Nem vesz el már, ha eddig el nem veszett.
Hervad régi búnk és bánatunk,
Ej haj, újra élünk, vígadunk!
Tud szeretni a magyar szív igazán,
S kit szeretne, ha téged nem, szent hazám?
Érted élünk, égünk, lángolunk,
Érted honfi szívvel áldozunk.
A bús magyar nevezetről leteszünk,
Büszke magyar újra már a mi nevünk:
Büszkén félrevágva kalpagunk,
Hej, mert újra fénylik csillagunk.
Visszavettük a nemzeti ősruhát,
Gyöngyek vagyunk újra, mint a gyöngyvirág.
Éljen a szép magyar viselet –
Korcsvér, aki idegent szeret.
Magyar szívet magyar dolmány takarjon,
Magyar ajkról csak magyar szó fakadjon,
Magyar szívben magyar bátorság:
Ej haj – s boldog lesz Magyarország!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése